01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47
  LEGFRISSEBB HÍREINK  

Meghívó | Baj Ganyo

„Vonatunk bepöfögött a pesti pályaudvar hatalmas boltíves csarnokába. Mi meg baj Ganyóval beültünk a restibe. Mivel tudtam, hogy egy teljes órát itt fogunk időzni, komótosan letelepedtem egy asztalhoz, és sört meg valami harapnivalót rendeltem. Körülöttem zsibongó világ. Jó világ, az is igaz. A magyar férfiakat, tudjátok, nem nagyon szívelem, hej, de a nők, tudjátok, azok ellen nékem kifogásom nincsen. Bódultan a zajtól, nem vettem észre, mikor illant el átalvetőjével baj Ganyo az étteremből.”

 

A bolgár klasszikus 151 éve született, kikerülhetetlen remekművének magyar fordítása 31 esztendeje. Hat hetes késéssel ünnepeljük e kettős jubileumot – az új kiadással

 

2014. február 11-én, kedden 17.30-kor

a Bolgár Kulturális Intézetben

(VI. Andrássy út 14.)

 

Invitáljuk hát az érdeklődőket derűvel

 

Aleko Konsztantinov Baj Ganyo

(Hihetetlen történetek egy mai bolgárról)

 

című tárcafüzér-regényének vetített

s másra is képes bemutatójára

 

Az est velejárói: Elek Szilvia (zongora), falatok, filmbetétek, kortyok, Szondi György (fordító és kiadó), Tamási Orosz János (e mű értője, költő), Varga Tamás (színművész)

 

 

 

 

 

„A XIX. század végén élő bolgár atyafi »hihetetlen történetei«…a bocskorból frakkba avanzsálók, a zavarosban halászók, a törtető konclesők, kalandorok korát rajzolják – túl is. A főhős a parlagiasság, a parvenü svihákság szimbóluma. Baj Ganyótól azóta is félnek a bolgárok. Félnek, hogy a külföldiek félreértik s rájuk vonatkoztatják. Félnek maguk is, hogy nem él-e bennük tovább. A bajganyóság túlnőtt névadóján. Mindazt, ami elmarasztalható, ami csökevény vagy új vétek, a számlájára írják. Az egykori átmeneti kor típusát először Aleko tette halhatatlanná, hogy megörökítette, e típusból pedig az utókor formált gólemnél is gólemebb szimbólumot, csaknem mind neki tulajdonítván szégyellni való bűneit.”

(Szondi György, 1983)