01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47
  LEGFRISSEBB HÍREINK  

Napút díj

Hatodik alkalommal ítéli oda (az őszi napéjegyenlőség napján) a Cédrus Művészeti Alapítvány éves díját: a Napút-levelet és -érmet. (Az egyedi díszítésű oklevél Mészáros Róza, az érem Tóth Sándor munkája.)

2012-ben Mohás Lívia  pszichológus és író részesült a könyves műhely elismerésében. Laudáció: Fekete J. József.

Eddigi kitüntetettek: Lászlóffy Aladár, Radnóti Zsuzsa, Katona Tamás, Bertalan Tivadar, Erdélyi István.

Akkor is élni kell, ha szenvedés az élet


Mohás Lívia pálmaágas lendületéről


    Szervesen illeszkedik egymás mellé Mohás Lívia életművében a pszichológiai megértés és ismeretterjesztés, a fikciós prózaírás és az e kettőt ötvöző és megkoronázó esszéírás, mindhárom mögött ugyanis markánsan jelen van az alkotó képviselte jungiánus eszme, miszerint a létre csupán a feltétlen „igen” lehet az ember válasza, valamint a prózaírói adottság. Carl Gustav Jungnak az analitikus pszichológiában lefektetett elmélete a kollektív tudattalanról és az individuációs folyamatról, az individuációs archetípusokról szilárdan beágyazódott a társadalmi diskurzusba, és Mohás Lívia poétikája, illetve a pszichéről és a világról szóló beszéde ennek nyomán bontakozott markáns alkotói habitussá.
    A szenvedés, mint az ember létének nyilvánvaló velejárója, alkotó része, folyton jelen van Mohás Lívia írásaiban, hol előbbre tolakszik, hol a háttérből bontja ki csápjait úgy a családregényekben, mint az asszociációs regényeiben, a távoli múltban és a jelenben egyaránt, a pszichológiai esettanulmányokban pedig kiváltságos helyet élvez, hiszen megoldásra váró problémaként merül föl a páciens sorsívén.
    A szakmai felkészültség és a szépírói tehetség külön-külön remek műveket eredményezett Mohás Lívia tollából, illetve szövegszerkesztőjéből, együtt pedig, mintegy szintézisként, az esszéírás horizontján szervesültek. A tudatinak és a tudatalattinak, az egyéninek és a közösséginek, a külsőnek és a belsőnek a felkutatása, a lélek árnyoldalának felderítése, a női és férfi princípiumnak az egyetlen személyen belüli megképződése a psziché animaanimus tartományainak harmonizálása révén állandó napirenden lévő témája Mohás Lívia munkáinak. Nyitott, friss befogadói gondolkodásának, ismeretei ötvözésének nyomán érzékletes képet alkot a női alaptermészetről, a feminin princípiumról, amely a világ teremtéséről szóló mítoszoktól errefelé mindmáig a világra hozó, a megtartó, az óvó, a gondoskodó, a befogadó, tehát a jungi értelmezésben a létezésre, nem az elpusztításra irányuló. Ehhez mindössze annyit lehet hozzátenni, hogy Mohás Lívia műveiben a nő sohasem pszichológiai séma, hanem családban, társadalomban, gazdaságban, politikában élő egyén, persona vagy önmegvalósító személy, legyen akár falusi tanítónő, médiasztár vagy Theodora császárnő, és mindig benne él a világ viszonyrendszereinek hálójában.
    Ami pedig külön rangra emeli Mohás Lívia művészetét, az az, hogy az analitikus pszichológia eredményeit a szépirodalom és az értekező, valamint az ismeretterjesztő irodalomban egyaránt alkotói adottsággal, az örök nő pálmaágas lendületével jeleníti meg.
 

Fekete J. József
laudációja