01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Bakonyi Péter: Vertikális kalendárium

Leírás

Mezei Gábor képeivel

 

Hátszó: Ez a fotó még 2008 végén készült, az utolsó „békeévben”. Nem a világválságra célzok, nem is valami helyi háborúra, hanem az életemre. Alig ismerek magamra: nyugodt, kiegyensúlyozott férfi arc: egy remek kiskölyök boldog apja, akivel szerencsére éppen nem történik semmi. Ha akkoriban azt kérdezték volna tőlem: Maga normális? Azt feleltem volna: Azt nem tudom, de egészséges vagyok. Aztán az év végétől feje tetejére állt minden. Nem részletezem (mással is megesett már ilyesmi), de én csak 2012 nyarán kezdtem éledezni. A biofi ziológiát most felejtsük el: már úgyis csak élő „porhüvely” maradok a végéig. (Habár egyszer még kártyázni is elmentem újra, s egy drámadrillel nyertem egy lovat…) S azután jöttek a versek, a novellák, az új kötet, és most itt ez a hosszú költemény is: egy víg ima az élet majálisához…

Pedig verset majd’ negyven évig nem is írtam, de amennyi nekem még hátra van, sokat már nem árthatok… S itt most egy rövid önélet következik, vázlatos szócikk, egy korábbi hátlap rövidítéseként: „Születtem. Tanúim rá már nincsenek…” 1949. december, Debrecenben. Közgazdász, újságíró, előadóművész, szociológus, dramaturg, művészeti becsüs. Szakmák – papírok sorrendjében. Bölcsészdoktor az elmeegészségügy (elmebeteg-ügy) szociológiai kérdéseiből. De csak egyetlen munkahely a munkakönyv szerint: a Magyar Rádió. Utolsó munkáim (2008-ig!): A Szabó család szerkesztése és forgatókönyveinek írása, de előtte és mellette riportok százai, hangjátékok, rádiós-tévés műsorvezetés, hangos vasárnapi publicisztikák, dokumentum darabok – egy tevékenynek látszó élet szerény elemeiként. Nem volt unalmas, de ennyi azért életigazolásnak kevés, tudom. Időnként jöttek nemzetközi elismerések is (PRIX EUROPA, PRIX ITALIA), egy dokumentum-fi lm fődíja Oberhausenből (Bagóhegy boszorkánya, 1980), és közben rádiós, tévés, könyvkiadói nívódíjak tucatjai, Erdei Ferenc-díj, Puskás Károly-díj stb.. De vajon ment-é e díjak által a világ elébb? És velem? Én mire jutottam, belőlem mi lett?

A korszakváltás elején legalább 12 gazdasági, művészeti vállalkozás, cég, kiadó, „biznisz” (INTERA, INTERART Stúdió, INTERECO, INTERTYPE, PLAYBOY stb.) is elragadott. Innen, immár messziről nézve, úgy látszik: szinte elpazaroltam az egészet. A korábbiakkal együtt. De ez már történelem… Valamikor mozgalmas „társasági” életet is éltem: Szociológiai, Pszichiátriai, Bibliophil (alelnök), meg tagságit: PEN Klub, MUOSZ, Művészeti Alap. Baráti társaságaim pedig befedtek volna egy egész festőpalettát. De hol vannak már ezek a színek?! Ma szinte csak a család az egyetlen társaságom, a Magyar Hegymászó Szövetségnek is már csak együtt érző megfi gyelője vagyok, pedig valamikor az Első Magyar Mount Everest Expedíciónak is lovagja voltam (1996). Azóta félkészen áll az a könyv is, a magyar hegymászás történeti szociográfi ája. Talán nemsokára kézbe veszem újra…

S a megjelent írásaim, könyveim? (Több tucatnyi szociográfi ai cikk, tanulmány, művészeti dolgozat mellett): Egy nap boldogság (Szépirodalmi, 1979), Családi kripta (Szépirodalmi, 1980), Téboly, terápia, stigma (Szépirodalmi, 1983, 1984, Magyarország felfedezése sorozat), Végtelen a tenyérben (Múzsák, 1987), Fekete oltár (Interart, 1989), Kalandok Keleten (Interart, 1990). Lombánya (2012), Mulatós zsoltár (2014). Vertikális kalendárium (Napkút, 2015).

Lapozzunk előre!

 

Megjelent 50 számozott példányban,  a szerző és az illusztrátor aláírásával.
Könyvkereskedelmi forgalomba nem kerül.

 

Mézesmadzag

Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért!

 



Felelős kiadó Szondi György
Könyv- és borítóterv Gyergyák Bence
Nyomdai kivitelezés Prime Rate Kft.
ISBN 978 963 263 525 5
Terjedelem 52 oldal