2015 : Bakonyi Péter: Vertikális kalendárium
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Bakonyi Péter: Vertikális kalendárium

Leírás

Mezei Gábor képeivel

 

Hátszó: Ez a fotó még 2008 végén készült, az utolsó „békeévben”. Nem a világválságra célzok, nem is valami helyi háborúra, hanem az életemre. Alig ismerek magamra: nyugodt, kiegyensúlyozott férfi arc: egy remek kiskölyök boldog apja, akivel szerencsére éppen nem történik semmi. Ha akkoriban azt kérdezték volna tőlem: Maga normális? Azt feleltem volna: Azt nem tudom, de egészséges vagyok. Aztán az év végétől feje tetejére állt minden. Nem részletezem (mással is megesett már ilyesmi), de én csak 2012 nyarán kezdtem éledezni. A biofi ziológiát most felejtsük el: már úgyis csak élő „porhüvely” maradok a végéig. (Habár egyszer még kártyázni is elmentem újra, s egy drámadrillel nyertem egy lovat…) S azután jöttek a versek, a novellák, az új kötet, és most itt ez a hosszú költemény is: egy víg ima az élet majálisához…

Pedig verset majd’ negyven évig nem is írtam, de amennyi nekem még hátra van, sokat már nem árthatok… S itt most egy rövid önélet következik, vázlatos szócikk, egy korábbi hátlap rövidítéseként: „Születtem. Tanúim rá már nincsenek…” 1949. december, Debrecenben. Közgazdász, újságíró, előadóművész, szociológus, dramaturg, művészeti becsüs. Szakmák – papírok sorrendjében. Bölcsészdoktor az elmeegészségügy (elmebeteg-ügy) szociológiai kérdéseiből. De csak egyetlen munkahely a munkakönyv szerint: a Magyar Rádió. Utolsó munkáim (2008-ig!): A Szabó család szerkesztése és forgatókönyveinek írása, de előtte és mellette riportok százai, hangjátékok, rádiós-tévés műsorvezetés, hangos vasárnapi publicisztikák, dokumentum darabok – egy tevékenynek látszó élet szerény elemeiként. Nem volt unalmas, de ennyi azért életigazolásnak kevés, tudom. Időnként jöttek nemzetközi elismerések is (PRIX EUROPA, PRIX ITALIA), egy dokumentum-fi lm fődíja Oberhausenből (Bagóhegy boszorkánya, 1980), és közben rádiós, tévés, könyvkiadói nívódíjak tucatjai, Erdei Ferenc-díj, Puskás Károly-díj stb.. De vajon ment-é e díjak által a világ elébb? És velem? Én mire jutottam, belőlem mi lett?

A korszakváltás elején legalább 12 gazdasági, művészeti vállalkozás, cég, kiadó, „biznisz” (INTERA, INTERART Stúdió, INTERECO, INTERTYPE, PLAYBOY stb.) is elragadott. Innen, immár messziről nézve, úgy látszik: szinte elpazaroltam az egészet. A korábbiakkal együtt. De ez már történelem… Valamikor mozgalmas „társasági” életet is éltem: Szociológiai, Pszichiátriai, Bibliophil (alelnök), meg tagságit: PEN Klub, MUOSZ, Művészeti Alap. Baráti társaságaim pedig befedtek volna egy egész festőpalettát. De hol vannak már ezek a színek?! Ma szinte csak a család az egyetlen társaságom, a Magyar Hegymászó Szövetségnek is már csak együtt érző megfi gyelője vagyok, pedig valamikor az Első Magyar Mount Everest Expedíciónak is lovagja voltam (1996). Azóta félkészen áll az a könyv is, a magyar hegymászás történeti szociográfi ája. Talán nemsokára kézbe veszem újra…

S a megjelent írásaim, könyveim? (Több tucatnyi szociográfi ai cikk, tanulmány, művészeti dolgozat mellett): Egy nap boldogság (Szépirodalmi, 1979), Családi kripta (Szépirodalmi, 1980), Téboly, terápia, stigma (Szépirodalmi, 1983, 1984, Magyarország felfedezése sorozat), Végtelen a tenyérben (Múzsák, 1987), Fekete oltár (Interart, 1989), Kalandok Keleten (Interart, 1990). Lombánya (2012), Mulatós zsoltár (2014). Vertikális kalendárium (Napkút, 2015).

Lapozzunk előre!

 

Megjelent 50 számozott példányban,  a szerző és az illusztrátor aláírásával.
Könyvkereskedelmi forgalomba nem kerül.

 

Mézesmadzag

Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért!

 



Könyv- és borítóterv Gyergyák Bence
Nyomdai kivitelezés Prime Rate Kft.
ISBN 978 963 263 525 5
Terjedelem 52 oldal