Fazekas István költő az emberélet felén túli világba lépett már, javában épül életműve, csaknem húsz könyv szerzője. Drámái feltűnést keltettek, feszültséggel vannak teli, verseit is a fájdalmakban fakadt erők teszik elevenné, igazzá. A kötet címének latin szavai (bévül latin és héber verssorokkal) nem archaizáló szándék szülöttei, inkább költői mesterségének jelen idejű dinamikájához tartoznak. Babits gondolatának üde aktualitásával: a humanista nem azért nyúl vissza a régihez, mert sokallja az újat, hanem mert kevesli… Történelmi, társadalmi témák drámai ereje mozgósítja írói munkásságát: verseiben is a cselekvő figyelem jelenléte tapasztalható. Nemcsak közvetlen elődei, talán Sinka, Ratkó, Csoóri, Hubay Miklós kezét fogja, hanem kortárs-jelen nagyjaiként élteti ihletét Petőfi és Catullus, Goethe és a középkori himnuszok, szekvenciák alkotóinak természetes közelsége. Metrumok és rímek, a benső forma hitelével mondhatja hát a jelen költője: „vérünk szép hevétől / árnyékunk is ragyog.”

Czigány György

Csoóri Sándor írta Fazekas költészetéről: „Ahányszor találkoztam vele, mindig, minden szava, gesztusa a helyén volt.” A szerző új versei a bánat és a szenvedés fegyelmét mutatják föl az olvasónak.

Mézesmadzag

Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért!