Ócsai Károly szobrászművész (1938–2011) annak a művészgenerációnak a tagja, amelynek meghatározó fiatalkori élménye az 1956-os forradalom, és ezzel együtt a „szocialista realizmus” kritikája. Művészetük a 60-as évek során formálódik, és alapvonása a legújabb külföldi irányzatok és ezzel párhuzamosan a helyi avantgárd hagyományok felfedezése.

Az évtized a strukturalizmus és a szemiotika dinamikus előretörésének időszaka volt. A 70-es évek elejétől Ócsai Károly művészetének is ez lett az alapvető jellegzetessége, szobrai organikus absztrakt elemek struktúrájaként épültek fel, ezzel párhuzamosan pedig hozzákezdett egy művészetfilozófiai, szemiotikai rendszer kidolgozásához is.

A monumentalista szobrásznak készülő művész első nagyméretű kőszobrának faragása közben győződött meg róla, hogy a szobornak nemcsak az ábrázolt téma organikusságát kell tükröznie, hanem a rideg nyersanyag kristályos szerkezetét is. Ez indította a 80-as évek elejétől egy tetraéder-oktaéder alapú művészi rendszer (saját szóhasználatában „kristályszerkezet”) kidolgozására – amely ugyanakkor organikusságát is megőrizte, és – amely időről időre megújuló formában életművének utolsó három évtizedére jellemzővé vált.

A könyv magyar és angol nyelvű, 448 oldalas, 200 oldal képtáblával és több mint 100 szövegközti képpel.

Tokai Gábor írása foglalja össze Ócsai Károly életművét, és a szerző állította össze a könyv végén található oeuvre-jegyzéket is.

Wehner Tibor tanulmánya a művész köztéri pályázatait és megvalósult alkotásait mutatja be.

Ócsai Károly életpályájának adatait, díjakat, kiállításokat, cikkeket stb. Neducza Náda dr., a művész özvegye állította össze.

A kötet közli Ócsai Károly legfontosabb megjelent és kéziratban maradt esztétikai és önéletrajzi írásait is.

Mézesmadzag

Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért!