Csák Gyöngyi: Mítoszködben

Szerelmes versek

Világítsak – kérlelsz,
felgyújtott erdő
ropogjon ereimben:
vérezze fel talpam
nyomkereső ösztön…

Hol van a negyed századdal ezelőtti Anonyma, aki vékony kötetkéjével szerényen óvakodott ki az akkori líra gazos, de azért áttekinthető tisztására? Komoly költővé vált az elmúlt évek során, a szerelem avatott dalnokává, az érett asszonyiság szenvedélyes poétájává, aki nem pusztán a legfontosabb emberi érzelmeit kiáltja világgá, hanem a nehezen megszerethető világot is befogadja szenvedélye sáncai közé.

Csák Gyöngyi új kötetének versei úgy világítanak, mint a felgyújtott erdő, úgy ropognak, pattognak ágai, mint ahogy azt puskini hasonmása megkívánja, s a nyomkereső ösztöne – ha felvérezi talpát, ha nem – úgy működik, hogy mindig a lényegi tudás sarkában maradjon, s úgy vezesse követőit, igényes olvasóit, hogy a külső és belső világ birtokba vett csodái egyszerre váljanak átélhető közösségi élményekké.

Gyimesi László