Juhász Róbert: 3,14

Egy gépjármű hátrahagyott nyomai, az áldozat élettelen teste és az ütközés törmelékei az emlékezet gödrében. Az elhallgatás és a megmutatás szárnycsapásai, fészek mélyéről feltörő hangok. A kötetcímként megjelenő irracionális szám, a pi, a legtökéletesebb kétdimenziós alakzat kerületének és átmérőjének hányadosa, e könyvben ugyanakkor egy név jelölője is. De vajon az emberi létezés leírható-e matematikai törvényszerűségek alapján? Az életek sorát egységbe rendezhetik-e a számok, vagy csak a madárhangként elgondolt költészet képes összefüggő körökké szervezni az egymást keresztező útvonalakat, mondjuk egy apáét és a fiáét? Juhász Róbert versei mintha egy elhallgatásra késztető történet középpontja körül gravitálnának, az atyai éj sűrű és anarchikus álomködében.

Áfra János