Mi az a három dolog, amit mindenképp kiraknál az íróasztalodra? Miért?
Megmondom őszintén, semmit nem szeretnék kirakni az íróasztalomra, mert elvonná a figyelmemet a koncentrációról, az írásról.
Mi volt az első meghatározó olvasásélményed?
Az első osztályos olvasókönyvemben az i-á i-ta-tó, i-szik a ló. Őrületes volt megtapasztalni, hogy a nyelvnek van egy vizuális alakja is, széttörhető, aztán újra összerakható. A szótagoló olvasás csodálatos ritmusa, a hallás, látás, megértés egyidejű élménye számomra felejthetetlen.
Mi volt az első meghatározó írásélményed?
Általános iskolás, alsó tagozatos koromban írtam egy rémregényt, Johanna volt a főszereplője, csupa olyasmi történt vele, ami – mint később megtudtam, – Jeanne d’Arckal. Természetesen akkor még a nevét sem ismertem ennek a bátor nőnek, nemhogy a történetét… Sajnos az írásomat megsemmisítettem, mert a szüleim azt mondták, hogy túlságosan borzalmas és erre semmi szükség.
Miért kezdtél el írással foglalkozni? Kik segítettek benne?
Hosszú évekig másokról írtam. Lektori jelentéseket az Európa Kiadónak, doktori értekezést Gustave Flaubert-ről, kritikákat, recenziókat a kortárs irodalomról, esszéket a francia irodalomról és kultúráról. Fordítottam orosz és francia irodalmat, többek között Ivan Goncsarov, Georges Simenon és Patrick Modiano műveit. Egy szép napon a társam azt mondta: „Most már ne másokkal foglalkozz, írd inkább a saját szövegeidet.” Ezen elgondolkodtam. „Vajon nem gyávaságból bujkálok-e mások szövegei mögé?”, tettem fel magamnak a kérdést. Különös egybeesés, hogy néhány hónappal korábban jelent meg az első próbálkozásom, a Margit hétvégéje című novellám a Műútban 2013. május 4-én. Úgy éreztem tehát, hogy jó útra léptem, többé nem fordítottam, és csak elvétve vállaltam recenziókat. Nincsenek mentoraim, nehezen boldogulok, de makacs vagyok és kitartó.
A saját szövegeiden kívül még mik vannak az íróasztalodon? Mivel foglalkozol még íráson kívül)?
Az élettel foglalkozom és keresem a szépségeit, megpróbálom elviselni a nehézségeit. Rajongok Franciaországért, a francia kultúráért. Ezenkívül nagyon szeretem a képzőművészetet, a mozit, a zenét… de nagyon sokáig nem tudtam, hogy a szívem mélyén az anyanyelvemen, az íráson kívül más nem nagyon érdekel.
Látni három nagyobb képet kirakva a polcodon; kiket ábrázol, illetve miért raktad ki őket?
A fotókon a Nem leszek elérhető soha többé című könyvem két szereplője látható. Az elsőn a fiatal Louise Colet, a másodikon élete vége felé látható, a harmadikon Gustave Flaubert, a homloka mellé pedig egy magam szárította rózsabimbót ragasztottam.
