Azt az anekdotát sokat szoktuk emlegetni otthon, hogy a szüleim csak a nővérem szakadatlan unszolása miatt adták be a derekukat és vállaltak még egy gyereket (engem), így a mai napig rendszeresen viccelődünk vele, hogy neki köszönhetem az életem. Utólag elmesélte a nővérem, hogy mikor édesanyám már várandós volt, az egyik barátnője kapott egy kiskutyát, és ő akkor jött rá, hogy talán inkább ő is egy kutyust szeretne kistestvér helyett. Szerencsére hamar belátta, hogy már késő reklamálni, és elfogadta, hogy engem kapott.
A magyar volt a kedvenc tárgyam. Habár a helyesírásom mindig is rémes volt, a nyelvtant mégis kicsit jobban szerettem az irodalomnál, talán ez volt az egyetlen olyan tantárgy, ahol bármit is tanultunk, mindig azt éreztem, hogy „Na igen, ennek van értelme!” Egyébként első-második osztályban szinte remegve vártam, hogy harmadikos legyek és legyen fogalmazásórám, elképzeltem, hogy füzeteket írok majd tele a meséimmel, de hatalmas csalódás volt. A legtöbb feladat annyiból állt, hogy „Adj címet a szövegnek!” vagy „Írj három mondatot a képről!” és hasonlók. Úgyhogy hamar rájöttem, hogy ha értelmes dolgokról akarok írni, azt magamnak kell kitalálnom.
Napestig sorolhatnám, mennyi minden akartam lenni, ezek közül a legtöbbet visszatérő klasszikus az író volt, úgyhogy visszatekintve azt gondolom, nincs okom panaszra. Óvodás koromban egyébként nagyon szerettem volna bolti eladó lenni, ennek pedig olyan egyszerű oka volt, hogy azt gondoltam, csak ők láthatják, mi van a pult mögött. Egy egészen titokzatos világot képzeltem a pult túloldalára, a raktárról pedig ne is beszéljünk! Néha eltűnik ott az eladó, aztán kincsekkel megpakolva tér vissza. Teljesen lenyűgözött ez a rejtélyes világ, úgyhogy apukám összekalapált nekem egy kis pultot, amit a játékospolc előtt tartottam, és oda jártak hozzám vásárolni a szüleim meg a nővérem.
Ha jól emlékszem, hatévesen kezdtem egy naplóval, amit aztán mesék és regény kezdemények követtek. Az első befejezett regényemet 11 évesen írtam, és főleg Jacqueline Wilson lányregényei inspiráltak. Már nem sok mindenre emlékszem a cselekményből, csak arra, hogy volt benne egy Béla Smith nevű karakter, ami akkor valamiért egy teljesen normális és vállalható névnek tűnt.
Külföldi kedvenc íróm Orwell (tőle az 1984 tetszett a legjobban), magyar Gion Nándor és Márai Sándor. Ha egy abszolút kedvenc könyvet kell megneveznem, az Giontól a Virágos katona. Számomra az maga a tökéletes mestermű.
