Ágoston Tamás: Szonettek a babaházból

Ha isten lennék: egyszerű, szürke
ruhában sétálnék az utcán.
Verset mormolnék, míg nem unnám.
Pufók kezemben póráz feszülne.

Egy Ady-mondaton elmerengve
minden virágot megszagolnék,
mert a rottweiler is én volnék
meg az izgatott póráz is persze.

Olyan lennék, mint egy haláltábor,
ahol a gyilkos gyümölcsfát ápol,
míg dől a füst a sok kéményen.

Halandó lennék: önmaga foglya.
Arcomból koponya mosolyogna.
Hitetlen pap volnék, úgy vélem.