Anton Baláž: A feledés földje

Miriam és Erna története a könyv, akik együtt vészelték át Auschwitzot, majd a háború utáni Pozsonyban drámai körülmények között újra találkoznak. Az eseménysor 1949-ben játszódik, amikor Közép-Európa körül is egyre szorosabbra zárul a vasfüggöny és a cionizmussal való megbélyegzés ürügyén az antiszemitizmus újabb hulláma indul el. Erna Budapestről menekül a titkosrendőrség elől, Miriam a Palesztin Hivatalban (Jewish Agency) dolgozik és a kivándorlók Izraelbe juttatását szervezi. A budapesti zsidók illegálisan érkeznek Pozsonyba és a Palesztin Hivatal segítségével igyekeznek bejutni valamelyik kitelepítési transzportba. Miriam és Erna pozsonyi találkozása gyötrő emlékeket idéz fel bennük lágeréletük idejéből, a megalázó „auschwitzi meztelenség“ emlékeit, melyek mindkettejük életében tartós lelki megrázkódtatás formájában vannak jelen.

A történetben jelentős szerep jut Jakubnak, a fiatal fényképésznek, aki a budapesti menekültek hamis útleveleihez és vízumaihoz készít fotókat, ugyanígy Négusnak, az izraeli titkosszolgálat ügynökének is. A történet fokozatosan drámai méreteket ölt, nyomon követi, hogyan válik a zsidóság számára a közép-európai térség a második világháború után újból a létért folytatott küzdelem színterévé.

A szerző – aki folyamatosan foglalkozik a szlovák, s általában a közép-európai zsidóság háború utáni sorsával – a regény új magyar kiadását dokumentáris függelékkel gazdagította. A Reménytranszportok című ismeretközlő könyvéből merít, melynek középpontjában az Izrael állam megalapítását követő kitelepítési akció áll. Az Állambiztonsági Szervek és D. Okáli, az akkori belügyminisztérium titkos megbízottja archívumainak titkosság alól történt feloldása után az író történelmileg hűen és új tények egész sorának felkutatásával felfedező módon rekonstruálja a magyarországi zsidók Szlovákiába menekülését s Izraelbe távozásuk drámai körülményeit.