Erdélyi György: Amikor

Erdélyi György előadóművészként évtizedek óta az emberrel, a nyelvvel és az idővel dolgozik. Számára mindhárom terület otthonos tájék és terra incognita egyszerre. Az ember az egyetlen nagy téma, ami iránt a művészet – ellentétben a „mindenevő” tudománnyal – igazán és mélyen érdeklődik. Az ember és a nyelv összjátéka révén születhet meg a színi produkció, s mindez szükségképpen az időbe ágyazódik. A színpadi idő az életidőből hasíttatik ki. Erdélyi az emlékezés révén teszi az életidőt játékidővé, s ennek eszközéül a nyelvet használja. Tárgya az ember (voltaképpen ő maga, ez a végtelennek tetsző kontinens), közege pedig az egyirányúságát megtagadó idő. S mivel a filozofálással átszőtt öntörténet – melynek mellékszereplői számosak – csakis magyarul létezhet, ez itt egy hamisítatlan magyar könyv. Magyar a nyelve, s magyar az ideje is. A szöveg pedig nem halott betűhalmaz, hanem a régmúltat pásztázva is jelenidejű, emberi halántékon lüktető. Előadóművészet az idő börtönében.

Csontos János