Erdélyi Z. János: Halhatatlan villanások – halhatatlan rejtőzködők

Irodalmi művek olvasásakor rendszerint a részletesen kimunkált, megformált főszereplők közül választunk lelkünknek kedves avagy tiszta szívből gyűlölhető – de ránk mindenképpen nagy hatást gyakorló – figurákat. Olvasmányainkban viszont számosan vannak olyan szereplők – ők az epizodisták –, akiket írójuk csupán pár vonallal, egy-két szóval, mondattal rajzolt meg. Az ilyeneket nevezem én „rejtőzködőknek”, hiszen (viszonylagos) jelentéktelenségükben csupán egy vagy néhány villanásra jelennek meg, aztán visszasüllyednek, beletűnnek a sötét háttérbe, noha számos esetben bizonyosodik be, hogy igenis döntő fontosságuk van a mű egy részének vagy éppen egészének kimenetele szempontjából. Ám pontosan azért, mert ezek kis szerepek, adnak módot arra, hogy mi magunk próbáljuk „felöltöztetni” őket, mi több, teljes (vagy részleges) életet ajándékozhatunk nekik saját habitusunk és fantáziánk szerint. 

Írásaimban ilyen rejtőzködő, ám az adott pillanatban elénk villanó irodalmi alakokat gyűjtöttem össze.