Jegesmedvék

Kortárs svéd drámák

A Jegesmedvék legtöbb darabja végeredményben komor képet fest: magányról, elhagyatottságról, öregségről, kudarcról vallanak ezek a művek. Még azok a drámák is, amelyek „lazább” alaphelyzetre épülnek, sőt, olykor kifejezetten csúcsra járatják a vígjáték-dramaturgiát. Általában a legfrappánsabb, bravúrosan könnyed párbeszédek mögött is ott lüktet valami feszültség, ami a darabok végén biztosan robbanni fog – s csupán a detonáció mérete, illetve a „romeltakarítás” módja különböző. Mégis. A Jegesmedvék darabjai ritka humánummal és szeretettel vallanak az életbe vetett, és bár sohasem bűntelen, mégsem eredendően gonosz emberről. Vannak annyira bölcs szövegek, hogy soha ne minősítsenek. Abszolút színpadképes dráma mindegyik (válogatásunk egyik fő szempontja is ez volt), és természetesen meg is mérettek már Európa nem egy jelentős színpadán, de nagyon valószínű, hogy a rájuk erőltetett „művészi” terheket azonnal levetnék magukról. Olyan érzékeny történetek ezek, amelyekkel illik finoman, gazdagságukhoz méltón bánni – az olvasónak és a gyakorló színházi alkotóknak, rendezőknek, dramaturgoknak, színészeknek egyaránt. Különleges gyöngyszemek ezek. Kéretik óvatosan felhozni őket a felszínre.

Lars Norén: Háború (Deres Péter fordítása)
Gunilla Boëthius: A föld fia (Szappanos Gábor fordítása)
Kristina Lugn: Lopott ékszerek (Bihari-Andersson Anna fordítása)
Niklas Rådström: Szörnyek (Deres Péter fordítása)
Jonas Gardell: Jegesmedvék (Szappanos Gábor fordítása)
Mattias Andersson: Szex, drog, erőszak (Kúnos László fordítása)
Lisa Langseth: A karmester szeretője (Teplán Ágnes fordítása)