Jégszivárvány

Legújabb norvég drámák

A kortárs norvég dráma hősei az elejétől kezdve tulajdonképpen anti-hősök. Ugyanis a szereplők manifesztálják az „én” vitathatatlan pozíciót, azonban az meg van fosztva minden magasabb szintű egyéni vagy elismert motivációtól. Az állandó koncentráció a saját egyéni tettekre, bizonyításrendszerre nem vezeti a hősöket a megálmodott értékekhez. A folyamat megtorpan álmaikban, utópisztikus vagy előrevetített, őket igazoló szituációkban.

Az antológiában szereplő szövegek nagyon aktuális és tartalmas dialógusra invitálják az olvasót és a potenciális színházi nézőt. A szövegek magukban rejtenek bizonyos szellemi és emocionális teret, amelyből az olvasó kiszűrhet valamit, amit sajátjának vall. Olyan eszméket, gondolatokat tartalmaznak ebből a nyelvi és kulturális közegből, melyek lehet, hogy első pillantásra távol állnak tőlünk, de mégis olyan inspiráló kontextust teremtenek meg, amelyben keletkezhet a mai élet lényegéről szóló vita. A színpadra írt dráma mindig jelen időben létezik, ami hic et nunc az összes múlt idő összegzése.

Arne Lygre: Eltűnök örökre
Tore Vagn Lid: Pusztíts el mindent!
Olaug Nilssen: Nagy és csúnya
Maria Tryti Vennerod: Országos felmérő
Fredrik Brattberg: A visszatérések
Johan Harstad: Satöbbi