Kamocsay Ildikó: Istennői színjáték

Egy nagy szerelem, három felvonásban: Pokol, Purgatórium, Paradicsom.

A Pokol Magyarország a 70-es években, egy magas rangú pártfunkcionárius és egy ellenzéki lány szerelmi históriája. Mert amint Déry Tibor mondta volt: mindenki mindenkibe beleszerethet… A szerelem kölcsönös („– Aranyos lány vagy. Egy kicsit bolond… de nagyon örülök, hogy megismertelek!” „– Én meg úgy érzem, ha nem ismertelek volna meg, nem lett volna értelme, hogy megszülettem!”), de a Pokolban nincs happy end.

Az író nem tud beletörődni szeretett hőseinek kudarcába. Imádkozik hát értük, s imája meghallgatásra talál: a szerelmesek hatvan év múltán életre kelnek újra, s korábbi létezésükről mit sem tudva, tiszta lappal indulnak egymás keresésére a sarkaiból kifordult világ Purgatóriumában.

A magára valamit adó modern író igyekszik elkerülni a boldog végkifejletet, nehogy műve bóvlinak minősüljön (ha nőíróról van szó, lányregénynek). Ám ezúttal hiába az ódzkodás: a Paradicsom-ban nincs más, csak happy ending.