Kertai Csenger

„Hiszen a belső cselekedet, az ember isteni volta a lényeges, nem az ismeretek sokasága” – mondja Kierkegaard. Hiszem, hogy létezik ez a belső, isteni kategória, ami úgy mutat túl az emberin, hogy közben megtartja belőle a legfontosabbat: mulandóságát. Ezen keresztül tud az ember reflektálni arra, ami tőle egyszerre idegen és paradox módon mégis csak önmagában lelheti meg. Ez a paradoxon végigkíséri életét, ami viszont egy különleges dologgal is kecsegtet: betekintést nyerhet a végtelenbe. 

Ilyen dolgokkal kísérleteztem eddig két megjelent verseskötetemben (Mindig kivirágzik, Hogy nekem jó legyen), és a kisregényemben, ami a B. rövid élete címet viseli. Itt a megváltás, a megváltódás lehetőségeit vizsgáltam, egy 21. századi, a vallástól elidegenedett városi környezetben. Helyenként Kierkegaard és József Attila is feltűnik vagy éppen az athéni tengerpart…