Kocsis István: Találkozás a Fényhídon

Drámák III.

A kötet legérdekesebb színműveinek hősei a legelviselhetetlenebb drámai helyzeteket élik át, és mintha semmi sem lenne felfoghatatlanabb, mint az, hogy ezeken úrrá tudnak lenni… Miképpen kerülhetnek ki a legrettenetesebb drámai helyzetből győztesen? Annak „értük való” jelenlétét érezhették meg, aki hatalmasabb, mint a legerősebb földi hatalom: az Élő Égi Igazság védelmét tapasztalhatták meg… És mintha megrendítő küzdelmük jelmondata lenne: – A földi életem nem választható az Égi Életem helyett, mint ahogy a perc nem választható a milliárd év helyett, a garas nem választható a tonna arany helyett. – De ha mindez számukra valóban mindennél nyilvánvalóbb, akkor átélik a szédítő biztonság érzését, ami az Ég megtapasztalása.

Hogyan tehetnek szert a különleges képességekre, amelyek által legyőzhetetlenné válnak? Belépnek az archaikus népmese vagy éppen a mitológia világába, hogy képessé váljanak fénybe öltözni… Felülnek a táltos paripára, és berepülnek a hátán Tündér Ilona kastélyába! De komolyan veszik a Hegyi Beszéd legfontosabb intelmét is: be kell lépniük a Szűk Kapun, aztán el kell indulniuk a Keskeny Úton! Megtanulják ezen az úton, mit jelent Isten felé közeledni… Isten közelségében erőssé, legyőzhetetlenné válni… Isten tekintetében változnak át szénminőségűből gyémántminőségűvé.