Mátyás B. Ferenc: Vergődj, mintha élnél

A Vadul lui Ion, magyarul János Gázlóján át döcögtünk hazafele éppen, amikor rájöttek anyádra szülési fájdalmai. Tavaszi áradás volt, a piacról jövet szekereztünk hazafelé, és bizony megfeneklett az átkozott kordé – sóhajtott Barbu bágyé. – A szamár lecövekelt, mintha betonba öntötték volna mind a négy lábát az átkozottjának, pedig a gázló jégzajlás idején is járható volt, ismered jól te is, ugye, fiam? Aztán, miközben ott kínlódtam a makacs állattal, hát anyád csak visítani kezdett, hányta-vetette magát a tengeris zsákok között, s mire világra tolt téged, Isten bocsássa szavaimat, összevissza szarta a szekeret.

Akkor gondoltam, hogy jobb neved lesz a Vadul Lujon, mint hogy sose tudjam, hogyan is írjam a valódit, románul-e, hogy Timot Bathori, vagy magyarul, hogy Báthory Timót?…