Németh Attila: Tintalovaglás

Válogatott és új versek
kisprózai írások

Van-e bátorságunk ma, ebben az erkölcsi mélyrepülésben, ebben a „szent káoszban”, ruha és rongy közötti állapotban, akár csak egyetlenegyszer is meghalni a megváltás ígéretével másokért, a világért önmagunknak, úgy, ahogy az Emberfia tette? A kérdés persze túlontúl költői, s ugyanakkor teológiai és filozófiai is egyszerre. Az Én nem ismeri a fizikai halált. „Mindig a másik ember hal meg, nem Te!” Így van ez az Én–Te–Ő összefüggésében is. Ahogy Találkozás című versében maga a költő is megvallja önmagáról:

Találkoztam egy emberrel,
saját magammal.
Csak úgy árnyékban, magányban.
Hatalmam nincsen,
hitem, létem, ha van:
nem több, „csak” ennyi – Én.

(Németh Péter Mykola)