1. Mi volt az első meghatározó olvasmányélménye?
Talán A. A. Milne Micimackója lehetett az, ami elsők közt nagy örömet szerzett és megérintett. Egyébként sokáig nem szerettem olvasni általános iskolás koromban, minden más érdekelt.
2. Mikor, minek a hatására kezdett el írni?
Általános iskolában kezdtem el írni történeteket, magam és mások szórakoztatására. Verseket és néhány mesét az egyetemi éveim alatt írtam, aztán majdnem húsz év szünet jött, és a Covid alatt kezdtem újra rendszeresen írni verseket, és pár éve újra meséket is.
3. Meséljen az alkotói folyamatáról! Mikor tud a leghatékonyabban dolgozni, mire van szüksége az íráshoz?
A vers- és a meseírás más jellegű folyamat. A versíráshoz inspirált állapotban kell lenni, amihez a csönd és a befelé figyelés segít hozzá, de erőltetni nem lehet. Vagy jön a vers, vagy nem. Nálam általában egyben megfogalmazódik, legfeljebb egy-két szó, kifejezés kerül kihúzásra, cserére később. Váratlan helyzetekben is előbukkan belőlem vers néha, az utcán, tömegközlekedés közben. Meseíráshoz leülök, és próbálok a történetbe belehelyezkedni. Általában állatszereplőim vannak, tudom folytatni ott, ahol abbahagytam a történetet. A csend itt is fontos számomra, de olykor egy kávézó teraszán vagy egy téren ücsörögve is kedvem támad írogatni, ezért mindig van a táskámban notesz, toll és tartalék toll. A telefonomba csak vészhelyzetben jegyzetelek vagy mondok bele egy-egy töredéket, ha jön, mert gyorsan elillannak ezek a gondolatok.
4. Melyik könyvet ajánlaná, amelyet ön szerint mindenkinek el kellene olvasnia?
Szerintem nincs olyan könyv, ami mindenki számára fontos lenne. Mások vagyunk és más hat ránk. Az életkor, az élethelyzet, a hangulat határozza meg, mi érint meg. Legyünk nyitottak bármire, azt javaslom, a versekre is. Hiszek benne, hogy könyvesboltban, könyvtárban nézelődve ránk találnak a nekünk szóló, útmutató könyvek. Versekből azért ajánlom Fodor Ákos, Emily Dickinson, Paul Éluard és Rúmi perzsa költő verseit, de rengeteget fel lehetne sorolni, érdemes beleolvasni verseskötetekbe, mert mindenki mással tud „együtt rezegni”. Felemelő, ha rátalálunk a múltból vagy épp a jelenből néhány lelki társra a versek által. Türelmesen keresgéljünk, bízzunk benne, hogy rátalálunk a kedvenc költőnkre, úgy, mint egy nekünk szánt párkapcsolatra, ami életünkre nagy hatással lehet.
5. Milyen tanácsot adna annak, aki írással szeretne foglalkozni?
Írjon naplót rendszeresen a napi történéseiről, gondolatairól, ami közelebb hozza önmagához. Ez segít befelé figyelni, ráláthatunk saját vágyainkra, és felbukkannak a kétségeink és félelmeink is. Az önismeret és az öngyógyítás útja is az írás, ha más nem is olvassa, hinnünk kell benne, hogy van értelme papírra vetni azt, ami kikívánkozik belőlünk. Ha lehetőségünk van rá, hogy megosszuk másokkal az írásainkat, tegyük meg, hátha másoknak is örömet szerez, gondolatébresztőként szolgálhat. Ne féljünk megmutatni magunkat, ne hasonlítgassuk a saját írásainkat másokéhoz.
+1 Hogyan került a Napkút Kiadóhoz, és milyennek élte meg a kézirata szerkesztésének, könyvvé válásának folyamatát?
Az egyik budapesti Ünnepi Könyvhéten jártam körbe a versek kiadásával is foglalkozó kiadókat, és érdeklődtem, lehet-e kéziratot küldeni hozzájuk. Néhány számomra szimpatikus kiadónak – akiknek tetszettek a kiadványai – elküldtem 80 verset tartalmazó kéziratomat. A Napkút Kiadó válaszolt, és társkiadójuknál, a Szófia Kiadónál adtak lehetőséget az első kötetem megjelenésére. Nagyon örültem, és éreztem, hogy jó kezekbe kerülnek a verseim. Figyelmesen és mindenben együttműködően gondozták a kötetet, ami nagyon szép lett.
