Szepesi Dóra: Pirosmadár

Szepesi Dóra irodalmi és könyves folyóiratokban publikál interjúkat, recenziókat. Részt vett az Előfutár irodalmi, művészeti évkönyv (1998, Polgár Kiadó) szerkesztésében, a Szó-Csönd Antológiában, verspublikációival (2000, Fiatal Költők Előfutár Köre), a Kristálykert kortárs kanadai angol költők antológiájában fordításaival (2001, Magyar–kanadai Baráti Társaság). Versei jelentek meg a Pannon Tükör, Partium, Látó, C.E.T., Új Forrás, Bárka, Agria és Napút folyóiratokban.

Verseit olvasva egy sor meglepetés éri az embert. Amellett, hogy ez a költészet melegséget sugárzó és nőies, finoman szabad, szürreális és merész, van benne lendület-könnyedség, harciasság, még megfejtenivaló is (Angyali szempont). Néhol lüktet, lélegzik a vers (Nyílt tengerek), máshol a versmondás hangvétele biblikus (Szemek játéka), aztán meseszerű, párbeszédszerű (Primavera). Máshol a dikcióváltás tündéri, egyszerű szavakkal nagyokat ugrál (Majd – még – aztán). Számos vers erőteljes, meglepő nézőpontú, rímtelen, kopár, látomásszerű (Fatima). Az Álmodás képileg, hangtanilag is megmagyarázhatatlanul gyönyörű… Többször előfordul a drámai, tömör hang vagy a mottó-, közmondásszerű megfogalmazás is (Jin-jang).

A válogatásban találunk szabadversszerű prózát (Weather report). A modern zenei ihletettségen kívül költészetében felbukkanó képeire festők is hatottak, például az Ülő Madonna (Madonna della Sedia) című versét Raffaello Sixtus-Madonnája ihlette. Néhány versét lefordították angolra, kínaira, illetve ő maga is fordított John Keats-verset meg Shakespeare-szonettet magyarra. Témáiból és fogalmazásmódjából ráérezhetünk Lorca, Yeats, Pilinszky, Weöres, Jeszenyin, Trakl, Blake, ­Dickinson, Kosztolányi, Ady hatására. Nem hiányozhat a kortárs irodalom palettájáról ez az áttetsző, letisztult, nektárszerű, időtlenül modern költészet.