Tarján Gábor: Ősi formák és jelképek

Esszé népművészetünk eredetéről

Tarján Gábor néprajzkutató, kulturális antropológus pályája egy erdélyi kirándulás alkalmával indult, még a hetvenes években. Ekkor kötelezte el magát a népi kultúrával, és bejárta a Kárpát-medence számos magyarlakta területét. Elvégezte az ELTE néprajz szakát, volt könyvtáros, muzeológus, egyetemi oktató. Szervezett néprajzi táborokat és hagyományőrzéssel foglalkozó közművelődési egyesületet. A hazai területeken folytatott kutatás után eljutott az amerikai magyarsághoz, ahol az Újvilágban születettek részére oktatási programokat szervezett. Amerikában járt indián közösségekben is.

Könyveiben a népi kultúra és a népművészet kérdéseit és jelenkori lehetőségeit kutatja. Valamennyi munkáját tankönyvként is használják. Érdeklődési területei: a népi építészet, mesterségek, a folklór továbbélése, a népművészet szimbolikája és esztétikája, az életmód kérdései és a kisközösségi kultúrák. Doktorátusát a Dél-Dunántúl népi építészetéből írta. Tanított az Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Egyetemen is.

Fontosabb művei: Mindennapi hagyomány, 1984 és további három kiadás; Fölnevelő hagyomány, tanári kézikönyv, 1995.; Folklór, népművészet, népies művészet, egyetemi tankönyv, 2005.; Mindennapi kultúránk hagyományai, 2009; Magyarságismeret – Népismeret, hagyományismeret, néprajz, 2013.