Verrasztó Gábor: Goll Bea

Szabálytalan életrajz

Ismertem embert, aki szenvedélyesen szerelmes volt Goll Beába. Évtizedekig. Egy lexikonfénykép alapján. Kár, hogy korán meghalt, sóhajtotta néha. Él, mondtam. Ugyan, dehogy, legyintett. Meghalt, még 1950 körül, nyugaton. Vagy 1957-ben. Nem vitatkoztunk tovább.

Meddig él egy gyerekszínész? Amíg gyerek. S egy „gyerekszínész”, akit mindenki gyönyörű felnőtt nőként kezel, tizenöt évesen már férjnél van, de a saját énjéhez nem vezet lelki ösvénye?

E szabálytalan életrajz szerzője, Verrasztó Gábor nagyon messziről, évszázadok mélyéről kezdi, s a jelenben fejezi be. Mert az 1927. június 30-án született Goll Bea 2014. november 17-én, többé-kevésbé ereje teljében, nyolcvannyolcadik életévében még élt. Másnap reggel hunyt el.

Az alapos adat-, ok- és sorsnyomozás dokumentumokkal, fényképekkel gazdagított regényes históriában oldódik fel. A mindössze három termékeny filmszínészi év, mely épp a második világháború idejére esett (1941–1944), elegendő mag ahhoz, hogy köréje a 21. századba átnyúló sajátos 20. századi nagytörténet kalandja és tanulsága sarjadjon.

Egy lehetséges út, képlet a sok közül. Rengeteg színésszel – Ajtay, Bajor, Dayka, Greguss, Latabár, Somlay, Tőkés és mások –, számos fordulattal, vereséggel, újrakezdéssel, megbékéléssel, honnal és külhonnal. S a kérdéssel: vajon volt-e, lehetett-e a maga majdnem kilenc évtizedének főszereplője egy hajdani hírnév-villanáskor oly körülrajongott színésznő, Goll Bea?

Tarján Tamás